Henri Marteau 1874 március 31-én született Reimsban. Èdesapja Charles, egy tehetős textilgyáros volt, édesanyja Clara, szül. Schwendy, pedig hasonlóan egy nagypolgári családból, Drezdából származott. Reimsi szalonjukban találkozott az európai művészi és gazdasági elit. Egy koncert a szülői házban Nicolo Paganini egyetlen tanítványától, Ernesto Camillo Sivoritól, sorsszerű találkozás volt az öt éves Henri Marteau számára. Simori a lelkes kisfiúnak egy kicsi hegedűt ajándékozott és egy kezdő hegedű órát adott neki.
További tanulmányait az akkori híres hegedűpedagógusnál, Hubert Leonardnál folytatta, aki a párizsi konzervatóriumban volt professzor. 1884-ben, szülővárosában debütált Marteau, mint csodagyerek, 2000 hallgató előtt. 13 évesen kezdődött Marteau világhírű karrierje: Richard Wagner, Nibelung gyűrűje ősbemutatójának karmesterétől, Dr. Hans Richtertől kapott meghívást és játszotta Max Bruch hegedűkoncertjét Bécsben, 1887. december 14-én, a „Zenebarátok Köre” előtt. A koncerten Johannes Brahms is jelen volt. Marteau mind Brahmsot, mind a sajtót lenyűgözte játékával.

Már 26 évesen professzor lett a genfi konzervatóriumban, 1907-ben pedig a hegedűvirtuóz és Brahms barát, Joseph Joachim utódja lett a berlini Zeneművészeti Főiskolán. Henri Marteau volt világszerte az első művész, aki a fiatal Max Reger műveit fáradathatatlanul játszotta. A művészek 1904-től barátok voltak és együtt muzsikáltak, több mint 50 koncerten, európa szerte.
Reger több alkotását is, többek között a 101-es hegedűkoncertet, Henri Marteau-nak ajánlotta.

Az első Max Reger Ünnep után, 1910-ben, Dortmunban, egy gyógyüdülés alkalmával Georg Hüttner zenei vezető által – aki a schwarzenbachi erdőből származott-, ismerkedett meg a felső-franki Lichtenberg városkával. A boldog gyermekkor emlékére a vogeseni tájon, ahol Marteau nagyszüleinek volt egy vidéki háza, vásárolt egy nagy földet Lichtenbergben és épített egy villát. A villa eredetitéségével, Németország legszebben megépített épületei közé tartozik.

Az első világháború Henri Marteau és családjának életét is beárnyékolta: ezen idők áldatlan sovinizmusa, Franciaországra és Németországbra is jellemző volt. A francia állampolgárság alatt álló Marteau –aki II.Wilhelm császár barátja volt, annak Doornba való meneküléséig-, 1916-tól házi őrizet alatt állt Lichtenbergben. Ekkor egyre több kompozíciójának kiadatását ajánlotta ismert zenei kiadóknál. 1920-tól svéd állampolgár lett.

Marteau haláláig tanított: prágai, lipcsei és drezdai tanítási tevékenységei mellett, a világ minden tájáról magántanítványokat is fogadott. Ezzel alapította meg a máig élő „Mesterkurzus”-t.
A hajdani gyakorlat, a koncertekre való gyakorlás tanítványokkal, 1982 óta ismét aktívan él. Ekkor nyílt meg ugyanis a lichtenbergi ház és folyik azóta is aktívan a „Mesterkurzus”.
A ház ura -aki a helyi pappal rendszeresen csak latinul kommunikált- intellektualitásának köszönhető, hogy máig is különleges atmoszféra és összehasonlíthatatlan kisugárzás árad a nemzetközi zenei találkozókból.